Duális szakmai oktatás

A duális képzés olyan középfokú szakképzési forma, amely során az intézményben, illetve a munkaerő-piaci szereplőknél, vállalatoknál, cégeknél folyó szakmai oktatás párhuzamosan, egymást kiegészítve történik. Duális képzésben a szakirányú oktatást biztosító vállalatnál a tanuló gyakorlatot szerez, megismeri a vállalati kultúrát és versenyképes tudással és gyakorlattal lép a munkaerőpiacra a tanulmányai befejezése után.

A duális képzés számos előnnyel jár. A diák a képzés alatt részt vesz a vállalati projektekben, megismeri a vállalat által alkalmazott technológiákat és a gyakorlati tudását az elméleti tudás számonkérésében is kamatoztathatja. Az adott szakterületen a legjobb szakemberektől tanulhatja jövendőbeli szakmája alapjait, vállalati környezetben. A duális képzés ugyanakkor kifizetődő a vállalat számára is, mert a diákok bevonásával képes lesz kompetens és már tapasztalt szakembert alkalmazni a későbbiekben. A középiskolákból a munkaerőpiacra kikerült álláskeresők legtöbben azzal a problémával szembesülnek, hogy a vállalatok fiatal, ugyanakkor szakmai tapasztalattal már rendelkező munkavállalókat keresnek. Az általános szakmai gyakorlat alatt megszerzett tapasztalat kevés, míg a duális képzésben már biztosított a 2-3 éves tapasztalatszerzés, amellyel nagyobb az elhelyezkedés esélye is. Sok esetben a duális képzésben részt vevő vállalat szívesebben foglalkoztatja azokat, akiket a duális képzési idő alatt már betanított az adott munkára. Az igazán jól teljesítő diákoknak szinte biztos az álláslehetőségük egy ilyen cégnél. A duális képzésben résztvevők havi 100 ezer és 170 ezer forint közötti munkabérre számíthatnak, amelyből csak a társadalombiztosítási járulék kerül levonásra. További előny, hogy a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakképzési munkaszerződés időtartama alatt a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából munkaviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül, a munkaviszony időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek, munkabére nyugdíjalapot képező jövedelemnek számít.

Nem eredményez többletterhet a szakképzési munkaszerződés, hiszen amellett, hogy megtartja a tanulószerződés tanulókra nézve kedvező (pl. pihenőidő) szabályait, az Mt. garanciális rendelkezéseit (pl. fiatal munkavállalók) is hangsúlyosabban kiterjeszti a tanuló és a duális képzőhely jogviszonyára. Emellett a szakképzési munkaszerződés még inkább közelíti a szakképző intézmény tanulóját a munka világához, illetve immáron az eddigi juttatásnál magasabb mértékű munkabért biztosít számára.

A szakképzési munkaszerződés alapján a tanulót megillető, havonta fizetendő munkabér összege – a tanuló és a duális képzőhely megállapodása alapján – legalább 100 ezer, legfeljebb 170 ezer forint , amelynek megállapításánál figyelembe kell venni a tanuló szakmai felkészültségét, tanulmányi eredményeit is. A munkabért csak a társadalombiztosítási járulék terheli. A tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt ezen felül megilletik az adott szakmához szükséges szakképzettséggel betöltött munkakörben foglalkoztatottak részére biztosított juttatással azonos, de legfeljebb évente a minimálbér összegének megfelelő mértékű egyéb juttatások. Az egyéb juttatásra a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy az általa ledolgozott napokra tekintettel arányosan jogosult.

Nem. A duális szakirányú oktatásban részt vevő tanuló (képzésben részt vevő személy) munkabérre jogosult, amelynek összege – a tanuló és a duális képzőhely megállapodása alapján – legalább 100 ezer, legfeljebb 170 ezer forint. (A munkabért csak a társadalombiztosítási járulék terheli.) 

A szakképzési törvény a képzőközpont három típusát különbözteti meg: az ágazati képzőközpontot, a tudásközpontot és a vállalati képzőközpontot. A képzőközpontok létrehozásának célja, hogy a képzéseket olyan környezetben lehessen végezni, amelyek a legkorszerűbb eszközökkel felszereltek, továbbá, hogy azoknak a kisvállalatoknak is lehetősége legyen a szakirányú oktatás közös, intézményesített megvalósítására, amelyeknek csak az adott szakma egy részének oktatására van kapacitása. Ágazati képzőközpontot legalább négy mikro- vagy kisvállalkozás, vagy legalább kettő középvállalkozás, vagy legalább kettő olyan vállalkozás, amelyből az egyik nagyvállalkozás, vagy a gazdálkodó szervezet és a szakképzési centrum legfeljebb hatvanszázalékos tulajdoni hányadával együttesen létrehozott nonprofit gazdasági társaság alapíthat a duális képzőhelyi követelményeknek való együttes megfelelés érdekében történő együttműködés céljából, amelyben közösen határozzák meg és szervezik a tanuló oktatását az alapító vállalatok különböző helyszínein, vagy közösen létesített gyakorlati képzőhelyen. Az ágazati képzőközpontban – a szakképzési centrum legfeljebb 60 %-os – tulajdoni hányadot szerezhet, így koordinátorként tud fellépni, és a tagvállalatoktól át tudja vállalni a duális képzés folytatásával kapcsolatos adminisztratív feladatok elvégzését. Újdonság, hogy 2021. szeptember 1-jétől a legalább négy mikro- vagy kisvállalkozás által létesített ágazati képzőközpontban a szakmai szervezet (valamely gazdasági ágazat vagy közös gazdasági érdekek képviseletét ellátó köztestület vagy egyesület) is szerezhet legfeljebb tízszázalékos tulajdoni hányadot, így további kisebb vállalkozások, egyéni vállalkozók is bevonhatóak a duális szakmai oktatásba, amelyek a képzőközpontban részesedést vállalni nem tudnának.

A szakirányú oktatás és a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti duális képzés egy képzőközpontban történő megvalósítása céljából a felsőoktatási intézmény és a szakképzési centrum együttesen legalább ötvenegy százalékos tulajdoni hányadával létrehozott gazdasági társaság tudásközpontként működhet. Az ágazati képzőközpont és a tudásközpont szervezeti minőséget a cégbíróság állapítja meg. Mindkettő csak nonprofit gazdasági társaságként működhet. A saját tanműhellyel rendelkező nagyvállalat saját szervezetén belül vállalati képzőközpontot működtethet önállóan vagy más gazdálkodó szerv megbízása alapján szakirányú oktatás folytatása céljából, ha utolsó éves nettó árbevételének legalább kilencven százaléka vállalkozási tevékenységből származik.

A szakirányú oktatás megszervezése a szakirányú oktatást folytató szervezet (szakképző intézmény és/vagy duális képzőhely) feladata. A szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre. A gazdasági kamarák elősegítik a szakképzési munkaszerződés megkötését, ennek érdekében ösztönzik a gazdálkodó szervezeteket a szakképzésben való részvételre. A szakképző intézményekkel kapcsolatban lévő duális képzőhelyek egymással együttműködhetnek.

A szakirányú oktatást folytató szervezetnek a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy szakirányú oktatásáról a KRÉTA-ban a szakmai tevékenységet, annak helyszínét, az arra fordított időt, a tanulók jelenlétét, mulasztását és a tanuló munkájának értékelését rögzítenie kell. A duális partnernek a KRÉTA hozzáférés igényét a szakképző intézmény felé kell jeleznie. Az intézmény a képzőhely részére felhasználói profilt biztosít a KRÉTA rendszerhez. A profil létrehozását követően a szakképző intézmény KRÉTA rendszerébe való belépéshez, az abban való eligazodáshoz, az elérési útvonal megismeréséhez az iskola képviselője nyújt segítséget, de a feltöltést végző duális képzőhelyek számára a KRÉTA is biztosít egy „helpdesk” szolgáltatást az esetleges technikai hibák (leállás, jogosultsági, belépési problémák) kezelésére.

Ilyen esetekben az iskolának a kötelessége a szakirányú oktatás keretében a képzés gyakorlati tartalmának átadása. A jogszabály szerint a szakképző intézményben a szakirányú oktatás akkor teljesíthető, ha a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy duális képzőhelyen való részvétele a szakirányú oktatásban nem biztosítható. Ezt 2021. szeptember 1-jétől a gazdasági kamarának kell igazolnia.

A tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakirányú oktatást megelőzően a duális képzőhellyel szakképzési előszerződést köthet. A szerződő felek a szakképzési előszerződés megkötésével arra vállalnak kötelezettséget, hogy a szakirányú oktatás céljából későbbi időpontban szakképzési munkaszerződést kötnek. Ez tervezhetővé teszi a jövőt mind a tanuló, mind a képzőhely számára.

Elsősorban a szakképzési centrum kancellárjával javasolt feltérképezni az együttműködési lehetőségeket.

A gazdasági kamara a régi Szt. szerinti gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek közhiteles hatósági nyilvántartását és azt, aki a duális képzőhelyre e törvényben meghatározott szabályoknak megfelel, a duális képzőhelyek nyilvántartásába felvette. Aki 2020. január 1-jén a régi Szt. szerinti gyakorlati képzést folytató szervezetként a gazdasági kamara ilyen nyilvántartásában szerepelt, eddig a határnapig vehetett részt duális képzőhelyként – nyilvántartásba vétel nélkül is – a szakirányú oktatásban.

Erre önállóan duális képzőhelyként, más gazdálkodó szervezetekkel együtt ágazati képzőközpont létrehozásával, valamint duális képzőhely megbízása alapján közreműködőként is van lehetőségük (utóbbi esetben azonban adókedvezményre nem jogosultak).

Amennyiben a gazdálkodó szervezet a gazdasági kamara által kidolgozott szempontrendszerben meghatározott minőségi követelményeknek megfelel, minőségirányítási rendszert nem szükséges kialakítania. 

A kamara által kidolgozott szempontrendszer részleteiről itt tájékozódhat.

A duális képzőhelynek a szakképzési munkaszerződés aláírásával egyidejűleg írásban kell tájékoztatnia a tanulót (képzésben részt vevő személyt) az általa várhatóan igénybevételre kerülő közreműködőről, a közreműködőhöz történő kirendelés időtartamáról. Amennyiben a szakképzési munkaszerződés megkötésével egyidejűleg pontos információ még nem áll rendelkezésre, a tájékoztatás későbbi időpontban is megtehető.

Figyelemmel arra, hogy a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 83. § (1) és (5) bekezdései akként rendelkeznek, hogy a szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre, továbbá a szakképzési munkaszerződésre, ha az Szkt. eltérően nem rendelkezik, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a tanuló igazolatlan hiányzása esetében az igazolatlan hiányzással érintett napot az adott hónap összes munkanapjához kell viszonyítania.

Figyelemmel arra, hogy a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 83. § (1) és (5) bekezdései akként rendelkeznek, hogy a szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre, továbbá a szakképzési munkaszerződésre, ha az Szkt. eltérően nem rendelkezik, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a tanuló igazolatlan késésekor napi munkabére arányosítható.

Az új szakképzési törvény egyik legjelentősebb újítása, hogy a tanuló munkavállóként jelenik meg a duális képzőhelynél, ezáltal a munkáltató részéről vele szemben magasabb elvárás támasztható, mint a korábbi tanulószerződéses jogviszonyban. Egy 10. évfolyamon tanuló természetesen még kevésbé tud részt venni az értékteremtésben a duális képzőhelyen, a 11. évfolyamos viszont már tudása és gyakorlata alapján egyre több a duális képzőhely számára hasznot hozó tevékenységet tud ellátni. Ezt a különbséget kompenzálja az újonnan bevezetett, az igénybe vehető adókedvezménymértékét befolyásoló évfolyamszorzó.

Itt azt kell figyelembe venni, hogy a szakirányú oktatást az iskolában teljesítő tanulók ösztöndíjra jogosultak, amely – tanulmányi eredménytől függően – elérheti a 60 000 Ft/hó összeget is. A duális képzésben résztvevő tanuló munkabérébe tehát elvi szinten beleértendő az ösztöndíj mértéke is. Így bérfeszültségről már nem beszélhetünk, ugyanakkor a magasabb tanulói juttatás feltétlenül indokolt, hiszen a vállalati környezetben végzett (egész éves) munka magasabb ellentételezése szükséges és elvárható az iskolai oktatáshoz képest.

Ezt az alábbi táblázat foglalja össze:

A tanulónak a szakképzési munkaszerződés alapján kifizetett pénzbeli juttatást 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék terheli, amely alapján a tanuló a társadalombiztosítás valamennyi pénzbeli ellátására jogosulttá válik. Az ellátások alapja a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás. A szakképzési munkaszerződés időtartamát nyugdíjra jogosító szolgálati időként ismeri el a szabályozás és erre a jogviszonyra nem alkalmazandó az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabály. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a szakképzési munkaszerződés alapján kifizetett munkabér kevesebb, mint a minimálbér, akkor is teljes értékű (és nem arányosított) szolgálati időt vesznek figyelembe a nyugdíj megállapítása során majd.

A pihenő napok terén az új konstrukció jobban hasonlít egy „főszabály szerinti” munkaszerződéses jogviszonyra, mert az új rendszerben a pihenőnapokat a szabadság váltja fel. A betegszabadság terén is történt változás, mivel a korábbi rendszerben 10 nap, az új rendszerben pedig az általános 15 nap betegszabadságra jogosult a tanuló. Mivel mindkét rendszerben a pénzbeli juttatás után egyéni társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség merül fel, a táppénzre való jogosultság kapcsán nem történt változás.

A szabadságok szigorúbb szabályozása elsősorban arra tekintettel indokolt, hogy a tanuló (képzésben részt vevő személy) csak a tanítási szünetben tudja kivenni a szabadságát, hiszen tanítási időben a foglalkozásokon kötelező részt vennie. Tekintettel arra, hogy a nyári szünetben a tanuló (képzésben részt vevő személy) gyakorlatot teljesít (vagyis nem oktatásban vesz részt) a vállalatnál, az oktatásért felelős személyként kijelölt munkavállaló szabadságát nem szükséges a tanuló (képzésben részt vevő személy) szabadságához igazítani, a munkáltató azonban köteles helyettesítéséről gondoskodni.

Ez csak a technikum 11-12. évfolyamain fordulhat elő. A 13. évfolyamon sikeres előrehozott érettségi vizsgák esetén jelentősen csökken a közismereti napok száma, így ott kiegyenlítődik a finanszírozás. Ezen felül a 2018 évi LII. törvény (Szocho tv.) 17/A. § (1) bek. b) pontja szerinti 20 %-os “bónusz” igen jelentős összeggel hozzájárul a szakképzési munkaszerződés keretében folyó duális képzés költségeihez.

A bemutatott változások felmenő rendszerben kerültek bevezetésre, vagyis a kifutó OKJ szerinti képzéseket még a régi szabályok szerint kell befejezni. A kifutó, OKJ szerinti képzésekre a 2019. december 31-én érvényes szabályok szerint megkötött tanulószerződések továbbra is érvényesek, illetve újonnan is köthetőek (nyomtatvány minták az MKIK honlapján: https://dualis.mkik.hu/szakmai-anyagok)

A kifutó, szakgimnáziumban indult OKJ szerinti szakképzés esetében csak együttműködési megállapodással lehet részt venni az összefüggő gyakorlaton, amennyiben a tanuló nem rendelkezik tanulószerződéssel. Erre – ide értve a tanuló juttatásait – a régi szakképzési törvény vonatkozik. 

A bruttó kötelezettségét a Szocho tv. 17/A. § (1) bek. a) pont szerint csökkentheti a régi Szkt. szerinti gyakorlati képzést folytató szervezet az általa a régi szakképzési törvény szerint kötött olyan együttműködési megállapodásra tekintettel, amely a gyakorlati képzési kötelezettséget a 2021. május 31. előtt tanulói jogviszonyt létesített tanulóra vonatkozóan az érintett tanuló családi és utónevének és oktatási azonosító számának megjelölésével konkrétan meghatározza. Az adóév munkanapjai közül csak azon napok vehetők figyelembe, amelyek átlagában a gyakorlattal lefedett időszak eléri a napi hét órát. A bruttó kötelezettség csökkentésénél alkalmazandó súlyszorzó mértéke 1,0.

Az új rendszer szerint indult képzések esetén a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakirányú oktatásban szakképzési munkaszerződéssel a duális képzőhelyen vehet részt. Szakképzési munkaszerződés a szakirányú oktatásban részt vevő tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel köthető évente legfeljebb két alkalommal rövidebb, egyenként legalább kettő és legfeljebb tizenkettő hét, de éves szinten összesen legfeljebb tizenkettő hét határozott időtartamra is, így az egybefüggő nyári szakmai gyakorlaton a tanulók szakképzési munkaszerződéssel vehetnek részt.

Az új rendszer szerint indult képzések esetén, amennyiben a tanuló (képzésben részt vevő személy) nem rendelkezik szakképzési munkaszerződéssel, köthet a szakképző intézmény Ptk. szerinti megállapodást az összefüggő (nyári) gyakorlat megszervezésére. A megállapodásban foglaltakat a felek a jogszabályi kereteken belül szabadon alakíthatják érdekük szerint. A tanulók részére a képzőhely nem köteles juttatást fizetni, azonban természetesen a teljes (iskolai) ösztöndíjra jogosultak. Adókedvezmény érvényesítésére a képzőhelynek ebben az esetben nincs lehetősége. A képzés feletti felelősség ekkor minden esetben teljeskörűen a szakképző intézményé, és neki kell (a saját költségvetése terhére) a gazdálkodó által megjelölt, a megállapodásban rögzített finanszírozási igényt is „állnia”. Tehát ebben az esetben az iskola mintegy kibéreli szükség szerint a gazdálkodó szervezet „oktatási, képzési kapacitását”. A képzés tartalmába, struktúrájába ebben az esetben a gazdálkodó szervezetnek, képzőhelynek nincs beleszólása. A nem állami szakképző intézmény jogosult ezen időszakra tekintettel is az állami támogatásra, ezért is fontos a „kihelyezett iskolai tanműhely” jelleg.

Az év végi bizonyítványba a tanítási év végén nem kerül még bele az egybefüggő gyakorlat, hiszen arra a szorgalmi időszakon kívül kerül sor, így az átlagba sem tudna beleszámítani. Az osztályzattal történő értékelését semmi nem írja elő, egyebekben (pl. teljesítette/nem teljesítette vagy megfelelt/nem felelt meg, és kritériumai) az intézmény szakmai programjában vagy a duális képzőhely szakképző intézménnyel közösen készített képzési programjában foglaltak a mérvadóak (figyelembe véve a KKK által előírtakat).

Az ágazati képzőközpont tekintetében a megköthető szakképzési munkaszerződések számát az ágazati képzőközpont és a tudásközpont tagjai által külön-külön és az ágazati képzőközpont, illetve a tudásközpont által megköthető szakképzési munkaszerződések számának összeszámításával kell meghatározni. Amennyiben az adott tulajdonos által megköthető szakképzési munkaszerződések száma a korábban leírtak szerint korlátozott, a képzőközpont által köthető szakképzési munkaszerződések számának megállapításakor ezzel a korlátozott számmal kell kalkulálni. Ha a képzőközpont tagjai között van olyan, a Kkvtv. szerinti partnervállalkozás és kapcsolódó vállalkozás figyelmen kívül hagyásával kis- és középvállalkozásnak nem minősülő vállalkozás, vagy szakképzési centrum, amely a fentiek értelmében korlátlan számú szakképzési munkaszerződést köthet, a képzőközpont által megköthető szakképzési munkaszerződések száma sem esik korlátozás alá.

A 2021. szeptember 1-jén hatályba lépő jogszabály-módosítások alapján az a duális képzőhely, aki a rendelet hatálybalépésekor képzési, tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatásra vonatkozó támogatási jogviszonyából fennálló és a rendeletben meghatározottakat meghaladó mértékű létszám fenntartására kötelezett, a fenntartási időszakban a fenntartási kötelezettség részeként a támogatási szerződésben, illetve a támogatói okiratban meghatározott számú tanulóval és képzésben részt vevő személlyel köthet szakképzési munkaszerződést, illetve kifutó rendszerben tanulószerződést.

Nem értelmezhető így. Az ágazati képzőközpont különálló jogi személy, a tulajdonosok egyikével munkaviszonyban álló képzésben részt vevő személy nem tekinthető a képzőközpont saját dolgozójának.  

Ugyanazon feltételeknek, mint bármely más gazdasági társaságnak, azaz rendelkeznie kell a szakirányú oktatás jogszabályban előírt feltételeivel, amely alapján a gazdasági kamara nyilvántartásba veszi. Vagyis önmagában az, hogy a cégbíróság az ágazati képzőközpont minőséget megállapítja, nem hatalmazza fel a képzőközpontot szakképzési munkaszerződés kötésére. A képzőközpont szervezeti felépítése, valamint az, hogy a tulajdonosok milyen megoldást választanak arra, hogy a szakirányú oktatás feltételei a képzőközpont rendelkezésére álljanak, a képzőközpont tagjainak döntése. Az ágazati képzőközpont által kötött szakképzési munkaszerződések függetlenek a képzőközpont tulajdonosaitól.

Amennyiben ez a duális szakirányú oktatás hatékony megszervezését támogatja, a képzőközpontban különböző – de egymáshoz kapcsolódó – ágazatokhoz tartozó gazdálkodó szervezetek is részt vehetnek. Az ágazati képzőközpontnak nem szükséges az adott ágazathoz tartozó valamennyi szakmát lefednie. Nem szükséges, hogy a tagok székhelye azonos településen vagy vármegyében legyen, a képzőközpont létrehozása során értelemszerűen azt kell mérlegelni, hogy a tanulók, képzésben részt vevők duális szakirányú oktatásához a képzőközpont akkor tud hozzájárulni, ha a képzés helyszíne az adott szakképző intézmény tanulói számára könnyen megközelíthető.

Az egyes tagok tulajdoni hányadát illetően a jogszabályok nem határoznak meg korlátozást, kivéve a szakképzési centrum esetében, amely az ágazati képzőközpontban legfeljebb hatvanszázalékos tulajdoni hányaddal rendelkezhet, továbbá 2021. szeptember 1-jétől a szakmai szervezet tekintetében, amely legfeljebb tízszázalékos tulajdoni hányadot szerezhet.

A saját munkavállalók képzésének, továbbképzésének ösztönzése, megkönnyítése érdekében a duális szakmai oktatás mellett lehetőségként jelenik meg, hogy ha a képzésben részt vevő személy a szakmai oktatásban párhuzamosan fennálló, foglalkoztatásra irányuló jogviszonya mellett vesz részt, és ezen jogviszonyában az őt foglalkoztató tevékenysége kapcsolódik az adott szakma ágazatához, a szakirányú oktatás az SZkr.-ben meghatározott képzési program alapján – az őt foglalkoztatónál is teljesíthető. Ebben az esetben a szakirányú oktatás időtartamára a felek – választásuk szerint –

   a) szakképzési munkaszerződést kötnek, ha annak feltételei egyébként fennállnak, vagy

   b) a képzésben részt vevő személy meglévő munkaszerződését, illetve kinevezését módosítják.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a képzésben részt vevő személy tekintetében a Szkt. 78. §, a 84. § (1)–(3) bekezdése és a 84. § (5) bekezdésének szabadság kiadására vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a képzésben részt vevő személy munkaszerződését, illetve kinevezését úgy kell módosítani, hogy abban – az eredeti munkaköri feladatok ellátása mellett vagy helyett – szerepeltetni kell a szakirányú oktatás teljesítéséhez a munkáltató által biztosított feltételeket. Ha a képzésben részt vevő személy az eredeti munkaköri feladatait is ellátja, a munkaszerződésben meg kell határozni a munkaköri feladatokra és a szakképzésben való részvételre fordítható munkaidő arányát. Az ekként módosított szerződésre a Szkt. 83–89. §-t nem kell alkalmazni és az így módosított munkaszerződés, illetve kinevezés nem minősül szakképzési munkaszerződésnek. A foglalkoztatóra – az Szkr.-ben meghatározott eltérésekkel – a duális képzőhelyre meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

A szakképzési munkaszerződéshez kapcsolódik a szakképzési törvény és végrehajtási rendelete munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályozása, amely elemeket be kell építeni a képzésben részt vevő személlyel kötött munkaszerződésbe. Ebből a szempontból az Szkt. speciális szabályokat állapít meg az Mt. szabadságra vonatkozó előírásaival szemben, illetve kiegészíti azokat. Az alapjogviszonyos munkaszerződés nem csorbíthatja az Szkt. szerinti jogokat, vagyis nem állapíthat meg szigorúbb szabályokat az Szkt-ban rögzítetteknél.  

A tanulót évente negyvenöt munkanap, a képzésben részt vevő személyt évente harminc munkanap szabadság illeti meg. A tanuló szabadságának kiadásánál figyelemmel kell lenni az őszi, téli, tavaszi és nyári szünet rendjére. A nyári szünetben legalább húsz munkanap szabadságot egybefüggően kell kiadni az érintett tanuló véleményének kikérését követően.

Igen, amennyiben a munkavállalónak egy munkaviszonya van, amely az alapjogviszonyt és a szakirányú oktatásra irányuló jogviszonyt egyaránt magába foglalja, tehát a szakképzési törvény rendelkezései a teljes munkaviszonyra alkalmazandók.

Igen. Tanulmányi szerződés a munkáltatónál képzésben részt vevő személlyel nem köthető. A szakképzési törvény sajátos szabályokat állapít meg a Munka Törvénykönyvéhez képest, amelyek lehetővé teszik a munka melletti tanulást, és biztosítják a képzésben részt vevő személy számára a tanulmányi időt, munkabért, munkaidőt. A munkabért a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szabályai szerint akkor is meg kell bontani az alapjogviszony és a szakirányú oktatásban való részvétel alapján járó munkabérre, ha a felek úgy állapodnak meg, hogy az eredeti munkabére illeti meg a képzésben részt vevő munkavállalót.

Igen, ez a felek közötti megállapodás kérdése.

Amikor a képzésben részt vevő személy a szakirányú oktatásban vesz részt, arra az időre a kollektív szerződésnek csak a Munka Törvénykönyvében, a szakképzési törvényben és annak végrehajtási rendeleteiben foglaltaknál kedvezőbb szabályai terjednek ki. 

A két foglalkoztatási forma független egymástól a tekintetben, hogy mivel a munkáltató vállalta a képzésben részt vevő munkavállalója szakirányú oktatását a szakmai vizsgáig, azt teljesítenie kell, ha a munkavállaló a szakirányú oktatás keretében vállalt kötelezettségeit teljesíti. A munkáltatónak saját hatáskörében szükséges vizsgálnia, hogy a kötelezettségszegés mely jogviszonnyal összefüggésben történt, és eredményezi-e a munkaszerződés megszüntetését. A munkaszerződésben rögzíteni kell a megszüntetés eseteit, és célszerű rendelkezni arról, hogy az alapjogviszony megszüntetése esetén milyen további lehetőségek állnak fenn a szakirányú oktatás teljesítésére.

Igen. A szakképzési munkaszerződés szerinti tartalmi feltételek megszegése esetén megszüntetésre kerülő szerződés nem vonja magával az alapjogviszonyos munkaszerződés megszűnését. Célszerű emiatt külön kezelni a munkaszerződésben a szakképzési munkaszerződésre vonatkozó megszüntetési feltételeket és okokat.  

A duális képzőhely vállalhatja kölcsönzött munkaerő szakmai oktatását is, azonban az nem az Szkt. 90/A. §-a alapján fog történni. Ez esetben vagy egyénileg, vagy a kölcsönző cég iskolázza be a munkavállalókat, és a kölcsönbe vevő munkáltató mint duális képzőhely vállalhatja a szakmai oktatást szakképzési munkaszerződés keretében. A kölcsönzéstől függetlenül a szakképzési törvényben szabályozott rendelkezések valamennyi képzésben részt vevő személyre kiterjednek. A szakirányú oktatással kapcsolatos feltételeket, jogokat és kötelezettségeket a szakképzési jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a szakképzési munkaszerződésben kell rögzíteni. Ebben az esetben teljesen elkülönül egymástól a munkaszerződés és a szakképzési munkaszerződés. Ebben az esetben a kölcsönzött munkavállaló szakképzési munkaszerződés szerinti munkaideje kezelhető az alapjogviszonyában irányadó munkaidején felül.

Arányosításra ilyen tekintetben nincs lehetőség. A szakképzési munkaszerződés alapján kifizetett munkabér havi mértékének összege - a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely megállapodása alapján - a szakirányú oktatás központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott önköltsége egyhavi összege (ez 2023-ban 100 ezer forint), de legfeljebb annak százhatvannyolc százaléka (2023-ban 168 ezer forint). 

A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (Szkt.) 90/B. § alapján a fenti esetben a munkaviszony időtartamával arányosan kell megállapítani a szabadság mértékét. Ennek értelmében az Szkt. szerinti szabadságnapokat a szakképzési munkaszerződésben meghatározott foglalkoztatás mértékével arányosan kell meghatározni. Gyakorlati példával: ha a szakképzési munkaszerződéssel rendelkező képzésben részt vevő személy, 8 órás foglalkoztatás esetén – jogviszonyánál fogva 30 szabadságnapra jogosult, 4 órás foglalkoztatás esetén 15 napot vehet igénybe.

Az Szkr. 247. §-ának (1a) bekezdése szerinti kivételszabály alkalmazhatóságának elsődleges feltétele, hogy a duális képzőhely a Kkvtv. szerint vállalkozásnak minősüljön. Ha a duális képzőhely nem minősül vállalkozásnak (vagy a Kkvtv. szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő vállalkozás), úgy az Szkr. 247. § (1) bekezdése szerinti létszámkorlátot alkalmazni kell.

Ha a duális képzőhely vállalkozásnak minősül, de nem minősül kis- és középvállalkozásnak – akár azért, mert legalább 25%-ban állami, önkormányzati tulajdonú, akár azért, mert nagyvállalatnak minősül –, akkor alkalmazható rá az Szkr. 247. § (1a) bekezdés kivételszabálya, vagyis a létszámkorlátot nem kell alkalmazni rá.

Amennyiben megoldható, ebben az esetben is törekedni kell a szakirányú oktatás duális szakmai oktatás keretében való megszervezésére, természetes ugyanakkor, hogy a képzésben munka mellett részt vevő valószínűsíthetően kevesebb időt tud a duális képzőhelyen tölteni, mint a nappali rendszerben tanulók. A duális képzőhely a képzésben részt vevő személlyel ugyanúgy szakképzési munkaszerződést köt, mint a nappali rendszerben tanulókkal. Azt a képzésben részt vevő személyt, aki a szakmai oktatásban más munkáltatóval fennálló munkaviszonyával párhuzamosan vesz részt, a szakképzési jogszabályokban meghatározott munkabér és egyéb juttatások a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony időtartamával arányosan illetik meg. Amennyiben a képzésben részt vevő személy duális képzőhelyen való részvétele a szakirányú oktatásban nem biztosítható (ennek tényét a gazdasági kamara – belső szabályozó eszközében meghatározott módon – igazolja), a szakirányú oktatás természetesen a szakképző intézményben teljesíthető.

A kiadandó szabadság mértékét a havi munkaóra számának arányában szükséges kiszámítani.

Ebben az esetben a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (Szkt.) 90/B. §-a irányadó. Ennek értelmében a szakirányú oktatás az őszi, téli, tavaszi szünet időszakára tekintet nélkül szervezhető, az Szkt. munkabérre, egyéb juttatásokra, a szabadság mértékére és kiadására vonatkozó szabályait pedig a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony időtartamával arányosan kell alkalmazni. A duális képzőhely szociális hozzájárulási adókötelezettsége az általános szabályok szerint csökkenthető a Szocho. törvény 17/A. § (1) bekezdése szerint.