Elindult a visszaszámlálás: a cégek szemszögéből nézve most még meglehetősen veszélytelen alternatív fogyasztói vitarendezés korszakának utolsó három hónapját éljük. Vállalkozásként és fogyasztóként egyaránt. A 2024. január elseje óriási átalakulást hoz. Fogyasztónak terméket vagy szolgáltatást értékesítő cégek figyelmére érdemes, méghozzá mérettől függetlenül, hogy jövő évtől drasztikusan módosul a fogyasztói jogviták rendezésére hivatott hazai alternatív vitarendezés forgatókönyve: 2024. január elsejétől ugyanis azok a békéltető testületi eljárások is végződhetnek az eljárás alá vont cégre nézve valamilyen kötelezést kimondó határozattal, amelyekben a testület előtt bepanaszolt, vagyis a békéltető testületi eljárással érintett vállalkozás nem tett ún. alávetési nyilatkozatot, de a fogyasztó kérelme bizony a testület szakmai álláspontja szerint megalapozott és a fogyasztó érvényesíteni kívánt igénye – sem a kérelemben, sem a kötelezést tartalmazó határozat meghozatalakor –nem haladja meg a kétszázezer forintot. Vagyis kétszázezer forintig, akár akarja, akár nem az érintett cég, helyt kell állnia, ha a testület szerint megalapozott a fogyasztó igénye, igaza van a fogyasztónak. „Igaza” pedig többek között akkor van, ha jogilag hibás teljesítés áll fenn, vagyis egyszerűen fogalmazva nem a fogyasztó a hunyó, nem ő bánt szakszerűtlenül, avagy rendeltetésellenesen a termékkel, nem ő mulasztotta el a kötelező karbantartást stb., hanem a termék eleve, már vásárláskor hibaokban szenvedett, rejtett gyári hibában, és emiatt nem bírta a használatot, hanem idő előtt teljesen vagy részben tönkre ment. Az „idő előtt” kitétel alatt pedig többnyire azt értjük, amikor is az adott termékre vonatkozó kellékszavatossági, vagy „garanciális”, vagyis a kötelező jótállás határidejének leteltét megelőzően adja meg magát a termék és hibásodik meg.
Úgyszintén, ha pl. az előírt és a fogyasztó által rendben eszközölt frissítés dacára megszűnik funkcionálni a digitális termékünk. Ami pedig a jótállást, hétköznapi nevén „garanciát” illeti, ne feledjük, lényege, hogy fennállása esetén a fogyasztó igen kényelmes helyzetben van, lévén a jótállást nyújtóé, vagyis a vállalkozásé a bizonyítás terhe, tehát a felek közötti vita esetében neki kell tudni azt bizonyítania, hogy a kifogásolt meghibásodás oka még nem állt fenn az eladáskor, nem gyártási eredetű. Amennyiben nem sikerül ennek az elvárásnak eleget tennie, helyt kell állnia, így pl. ingyen kell a terméket kijavítania vagy kicserélnie, ill. végső esetben a vételárat visszafizetnie.
Nem érdemes tehát félvállról venni a minőségvédelmi jogintézményeket és a fogyasztók minőségi kifogásainak intézését és egyáltalán, a reklamációkezelés folyamatát. A vállalkozásokat már most is – bírság terhével – együttműködési kötelezettség terheli a békéltető testületi eljárásban, vagyis érdemben nyilatkozniuk kell a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényre, válasziratot kell megfogalmazni, ill. részt kell venni a meghallgatáson. Megúszni tehát most se lehet ezeket az eljárásokat. Jövőre viszont az a fogyasztó, aki tisztában van az őt megillető jogokkal, a békéltető testületi eljárásban még azzal a vállalkozással szemben is sikerrel érvényesítheti igényét, amely vállalkozás alaptalanul elutasította kifogását. A cégek oldaláról nézve pedig nem lesz érdemes kerülgetni a forró kását: minél hamarabb kiderül, megalapozott-e a fogyasztó igénye, annál kevesebb idő-, és energiaráfordításába kerül a vállalkozásnak az adott ügy rendezése. Jó esetben megállapodnak a felek és nem kerül békéltető testület elé sem az ügy. Amúgy a fogyasztónak előbb mindenképp meg kell kísérelnie a vitás ügyét rendezni a vállalkozással, még mielőtt a békéltető testülethez fordul – ez az előfeltétel a jövőben sem változik. Ami viszont igen, hogy alávetési nyilatkozat hiányában az említett értékhatár alatti ügyekben kötelező határozatot tudnak hozni a testületek.
Azok a vállalkozások pedig, akik egy-egy fogyasztói jogvita rendezésének záró akkordjaként jövő évtől nem kívánnak maguk ellen kötelező határozatot, jól teszik, ha még idén rendbe teszik reklamációkezelési eljárásrendjüket, felnőnek a feladathoz: tudnak szabályszerűen panaszt és kifogást jegyzőkönyvezni, ki tudják deríteni, fennáll-e jogilag hibás teljesítés, és véletlenül sem tekintenek szinonimaként a „garancia” és a szavatosság intézményeire. Sőt, tisztában vannak digitális termék vagy szolgáltatás esetében az interoperabilitás, a kompatibilitás stb. elvárásaival. 2024. január elsejével kellemetlen és költséges meglepetés várhat azokra a cégekre, akik könnyelműen legyintve reagálnak a fogyasztók jelzéseire, és kockázatmentesnek vélik a békéltető testületi eljárásokat, figyelmen kívül hagyva, hogy az elérhetőbb fogyasztóvédelem érdekében szükséges törvények módosításáról szóló 2023. évi XX. törvény révén jelentősen átalakulnak a békéltető testületek eljárására vonatkozó, a Fogyasztóvédelmi törvényünkben (1997. évi CLV. törvény) található rendelkezések. Az új „játékszabályok” miatt várhatóan nagyobb számban veszik majd igénybe a békéltető testületi eljárásokat fogyasztói jogvitáik rendezéséhez a fogyasztók.
